18. rész- nosztalgia

-Örülök hogy itt vagytok Charles.

-Jöttünk, amint tudtunk Magnus. Viszont van egy kis baj. Nem találtam meg a lányt. Nem tudom mi lehet, de még a Celebro sem találta.

-Valószínűleg blokkolja a gondolatait.

-Vagy egyszerűen csak össze van zavarodva. Ha nem tiszták a gondolatai, akkor nem tudom megtalálni.

-Tehát hol kezdjük el keresni?

Magneto nem tudta, mit válaszoljon. -Hát, először talán a környéken. Ha önszántából ment el, akkor még nem juthatott messzire.

-Rendben. Innentől Scotté a parancsnokság.

-Rendben professzor. Ön, Ciklon, Magneto és Agymester menjenek a géppel. Jean, Kitty, Kurt, Tüske, Vadóc, Pyro és Gambit, ti Jean kocsijával mentek a város nyugati felére. Az újoncok jönnek velem, az X-mobillal, a város északi felére. Kardfog, Logan, ti meg a motorotokkal a nyugati és a déli oldalra. Rendben? Kolosszus és Bestia, ti maradjatok itt, hátha visszajönne. Hát akkor indulás.

-Egész jól csinálja a kölyök- dörmögte Kardfog, miközben vette fel a bukósisakját.

-Hiába, az én edzéseim teszik- mondta egy önelégült mosollyal Logan, majd felkapta a bukósisakját és elhúzott.

.......................................................................................................................................................

-Még szerencse, hogy lefotóztuk az akcióinkat. Látod, ez volt az ékszerbolti, az mekkora dobás volt!- mondta Kaméleon és elábrándozott.- Látod Olvasztó, milyen szuper kis csapat voltunk mi hajdanán? A zsaruk meg csak fejüket vakarva néztek. Azok voltak a szép idők... De most minden a régi lesz. Ha akarod, már ma beszervezhetünk valami jó kis bulit!

Lilly ámulva nézte a fényképeket. Tényleg ő volt rajtuk, meg a fekete hajú lány. Mindketten kicsit máshogy néztek ki, fiatalabbak voltak, de kétségtelenül ők voltak. Szóval igaz volt, amit mondott. Szórol-szóra igaz.

-Bulit? Ma estére?- kérdezte csodálkozva Lilly.

-Persze! Legalább megtudod, hogy mit tud Szilánk.- Erre a szőke hajú lány csak elpirult.

-Na? Ugye, milyen jó ötlet? Mehetnénk a helyi bankba is a régi idők emlékére.

Lilly most idegesen pattant fel. –Figyelj Kaméleon. Most már elhiszem, hogy régen nagyon jól megvoltunk ezzel a rablósdival, de ez nem jelenti azt, hogy folytatni is akarom. Felőlem ti annyi bankot raboltok ki, amennyit akartok, de nekem ehhez nincs kedvem és gusztusom se. Az új csapatommal se igazán a jófiúk oldalán harcoltunk, de nem használtuk ilyesmire az adottságunkat.

-Az új csapatod?- kérdezte ámulva Kaméleon.

-Igen. Sok idő eltelt azóta, hogy elváltunk. Más lettem és sok mindenen mentem keresztül.

-Szóval így állunk. Lecseréltél valami zöldfülű szépfiúra, mi?- kérdezte gúnyosan a fekete hajú lány.

-Nem egyre. Hatra. –vágott vissza Lilly.

-Szóval így állunk. –ismételte Kaméleon. –Te tényleg elfelejtettél engem. Pedig 12 éves korod óta velem élsz. Én tanítottalak meg bánni az erőddel. Nekem köszönhetsz mindent. Ha én nem vagyok, akkor egy koszos gyerekotthonban töltheted az életed!

-Nem, Kaméleon. Neked nem köszönhetek semmit. Mikor magamhoz tértem, akkor nem tudtam bánni az erőmmel. Majdnem egy évbe telt, amíg megtanultam uralkodni felette.

-Elég volt! Hagyd abba! –kiabált Kaméleon.

Szilánk csak nézett rájuk nagy szemekkel. Nem értette, hogy mi ez az egész. Majd amikor a lányok már majdnem elkezdtek összeverekedni, akkor felpattant és néhány apró tűéles áttetsző tüskét lőtt ki a kezéből. Lillynek célozta és azok találtak. Néhány másodperc múlva a lány eszméletlenül hevert a földön.

.......................................................................................................................................................

-Eddig negatív- mondta a rádiójába Scott. –Ti hogy álltok?

-Nem sokkal jobban. Nem találtunk semmi nyomot.- Jean hangja volt hallható a kis szerkezetből.

-Nem baj, keressétek tovább.

-Úgy lesz Scott.

.......................................................................................................................................................

-Szilánk! Hányszor mondtam, hogy ne használd a barátaim ellen az erődet?!

-De hát majdnem neked ugrott!

-El tudom intézni egyedül is! 4 éve ismerem őt és már számtalanszor ugrott majdnem nekem.

A szőke lány csak durcásan kiviharzott a szobából.

-Jól vagy?- kérdezte aggódóan Kaméleon.

-Igen- mondta Lilly. –És mindenre emlékszem.

.......................................................................................................................................................

-Ha történt valami baja, akkor én...

-Nyugodj már le Pyro! Szeretnék a vezetésre figyelni. Ahelyett, hogy itt üvöltözöl, inkább nézz ki az ablakodon, hátha meglátod őt.

Pyro nem szólt semmit, csak szomorúan nézett ki az ablakon.

.......................................................................................................................................................

-Leszaladok a boltba, jó?- kérdezte Lilly, miközben sminkelte magát.

-Oké!- hangzott a válasz a szobából.

-Adsz pénzt?

-Minek?

-Hát a... semminek. Na megyek.- Azzal kilépett az ajtón és az utcában lévő kis közértbe indult. Belépett. Elvett egy kosarat, majd belepakolt néhány cuccot. Már éppen az erejét akarta használni, hogy leolvassza a riasztórendszert, -ahogy Kaméleon mondta- amikor belépett az üzletbe Gambit. Lilly próbálta elkerülni a srácot. Ez sikerült is, egészen addig, amíg be nem lépett az üzletbe Szilánk.

-Kell valami segítség Olvasztó?- kérdezte fennhangon.

Erre felkpta a fejét Gambit, mire Lilly kiejtette a kezéből a kosarat és kifelé futott az üzletből. Gambit utána.

-Megtaláltam! A 12. utca sarkán van! Siessetek!- kiáltotta a kis szerkezetbe. Ekkor Lilly megfordult és megolvasztotta a talajt Gambit lába alatt. Ennek köszönhetően nem tudott a fiú tovább menni. Lilly futott még néhány lépést, majd megfordult és a Gambit kezében lévő kis szerkezetet is megolvasztotta. És továbbfutott. Szilánk utána. Gambit nem értette ezt az egészet. Mi a fene folyik itt?- kérdezte magától, amikor hirtelen odaértek a többiek is. Értetlenül néztek Gambitra.

-Nem tudom mi van vele! Egyszerűen fogta magát és beleolvasztott az aszfaltba és még a rádiót is tönkretette!

-Mi a franc? Biztos hogy ő volt?- kérdezte hitetlenkedve Pyro.

-Igen! Biztos! Az utca végén jobbra fordult.

Jean tudatta a professzorékkal, hogy mi történt. Magneto gyorsan kiszabadította Gambitot, majd folytatták a lány keresését.