17. rész- a múlt

Lilly egy mérges pillantást vetett Gambitra és Kolosszusra.

-Nem ők mondták el. Charles hívott fel. Tőle kellett megtudnom.- mondta Magneto.

-Csak senki ne nézegessen a fejembe, amíg nem adok rá neki engedélyt! – üvöltötte idegesen Lilly. Majd kiviharzott a teremből. Pyro utána.

-Tényleg el akartál menni? Itt akartál hagyni?

-Igen. De nekem is nehéz lett volna, hidd el. De kérlek értsd meg: tudnom kell a múltamat!

-Lilly, együtt megtaláljuk a kérdéseidre a válaszokat, de egyedül nem fog menni!

-Pyro, nem fog menni másképp. Ez az én múltam. Nekem kell fényt derítenem rá.

-Mindig is makacs voltál- mondta és megsimogatta a lány haját.- Azt meg kérlek, hogy te értsd meg: túlságosan szeretlek ahhoz, hogy elengedjelek.

Lilly ránézett a fiúra, majd megölelte.

-Én is túlságosan szeretlek ahhoz, hogy itt hagyjalak.

Majd megcsókolták egymást.

.......................................................................................................................................................

Egy repülő szállt le az épület elé. Lilly az ablakhoz ballagott. A gép hasonlított az X-gépre. Ránézett az alvó Pyróra, majd kisétált az épületből. A gépből két alak szállt ki. Vagyis egy. A másikuk eltűnt. Biztos rosszul láttam- gondolta a lány, majd egy ütést érzett fejénél és ájultan esett össze.

.......................................................................................................................................................

-Eltűnt! Tudtam, hogy el fog menni!- üvöltötte reggel magából kikelve Pyro.

A többiek gyorsan futottak be a szobába.

-Látjátok? Elment!

Most lépett be Magneto. Az üres ágyra nézett, aztán a szekrényhez lépett.

-Mit csinálsz? Gondolod, hogy elbújt poénból a szekrénybe?- kérdezte szemrehányóan Pyro.

-Nem. Azt nézem éppen, hogy a ruháit itt hagyta. Csak úgy, mint a táskáját. Gondolod, hogy pizsamában indul el minden cucc nélkül?

Erre nem is gondolt Pyro.

-Tehát gondolod, hogy elrabolták?- kérdezte Kolosszus.

-Nem gondolok semmit. Megyek, felhívom Charlest.

Pyro teljesen összeomlott. A többiek inkább magára hagyták a szobában, hadd intézze el magában a dolgot. A srác a táskájába nyúlt, amit tegnap vitt magával. Ez piros bársonydobozt vett elő. Kinyitotta. Egy nyaklánc volt benne. Egy medál is volt rajta. Egy kinyitható, szív alakú medál. Belülre az egyik oldalra egy virág, a másikra egy tűzcsóva volt vésve. Pyronak egy könnycsepp gördült le az arcán.

-Túl késő- suttogta.

.......................................................................................................................................................

-Jobban vagy, Olvasztó?- kérdezte egy távoli hang. Lilly kinyitotta a szemét, de nem látott senkit. Majd lassan egy lány kezdett kialakulni a semmiből. Hosszú, fekete haja volt. Be volt fonva. Farmer volt rajta és fehér póló. 20 év körüli lehetett.

-Jó sokat aludtál. Én vagyok az, Kaméleon. Nem emlékszel?

Lilly furcsán nézett körbe a szobában és a lányon. Egyáltalán nem volt neki ismerős ez az egész.

-Ki... ki vagy te?- kérdezte félkábán.

-Hát Kaméleon! A csapattársad... nem emlékszel? Te meg én együtt voltunk, amíg el nem kaptak téged a zsaruk. Aztán eltűntél vagy két évre. De én vártam rád. És most végre megtaláltalak.

-Mi... micsoda?- Lilly nem értette az egészet. Miről beszél ez a lány?- kérdezte magától.

-Úgy látom nagyon ki vagy még fáradva. Pihenj csak. Ha jobban vagy, akkor majd gyere ki a konyhába.

Lilly fáradtan dőlt vissz az ágyra, amin feküdt. Mi a fene folyik itt? Mi történt? Hol vagyok? Visszhangzottak a kérdések a fejében. Majd elaludt. Nagyon fájt a feje.

.......................................................................................................................................................

-Ahogy gondoltam. Eltűnt.- mondta a professzor a többieknek reggeli közben. –De úgy tűnik, hogy nem magától ment el, mivel nem vitt magával semmilyen ruhát, vagy ilyesmit.

-Tehát valószínűleg elrabolták?- kérdezte tele szájjal Kurt.

-Nem tudhatunk semmit se biztosan, de a jelek erre utalnak. És mivel na úgysincs tanítás, csatlakozunk az akolitokhoz és együtt megkeressük.

Erre a legtöbben savanyú képet vágtak. Ki akarna egy értékes szombati napot holmi elszökött lányok keresésével tölteni, főleg akkor, ha a lány a rosszfiúk csapatához tartozik...

-De estére ugye visszaérünk? Buli lesz 8-tól.- mondta aggodalmaskodóan Kitty. De amikor a többiek egy dühös pillantást vetettek rá, akkor csak ennyit mondott –Oké, bocs, visszaszívtam.

.......................................................................................................................................................

Lilly felébredt. Eszébe jutott a lány és hogy azt mondta, hogy menjen a konyhába ha magához tér. De ott nem volt senki. Lilly már készült visszamenni, amikor hirtelen ott termett a fekete hajú lány.

-Várj! Itt vagyok!- kiáltotta. Lilly visszafordult és tényleg ott volt.

-Te ki vagy?- kérdezte.

-Jaj, ma még ezt hányszor fogod megkérdezni? Olyan maradtál, amilyen voltál. Történik veled valami fontos és máris elfelejted. Találkozol végre a régi csapattársaddal és még a nevére se emlékszel...

-Bocs.

-Semmi baj- mondta a lány és megölelte Lillyt- sose tudnék az én kis Liliomora haragudni!

-Liliom? Az én nevem Lilly...

-Lilly? Neked átmosták az agyad? Nem emlékszel se rám, se a saját nevedre... Úristen... ezt gyorsan helyre kell hozni!- mondta és az asztalhoz vonszolta Lillyt.

-Figyu. A neved nem Lilly, hanem Olvasztó. Sose a polgári nevünket használtuk. Én meg vagyok Kaméleon, a te csapattársad. Vagyis volt csapattársad. De most újra együtt leszünk és mindent előröl kezdünk, rendben? Megint úgy lesz, mint a régi szép időkben! Együtt rabolunk majd. Te betörsz, én pakolok és eltűntetem mindkettőnket. A zsaruk meg csak néznek majd! Jaj, de jó lesz!

Lilly nem értette. Miről hadovál ez? Betörés? Régi szép idők?

-Figyelj Olvasztó, amikor eltűntél, akkor kénytelen voltam valaki mással folytatni. Haragudni fogsz rám, de muszáj volt. Ő itt a másik csapattársam, Szilánk. Meg egy másik lány is itt van, aki segített újra összehozni minket. Hadd mutassam be Raven Darkholmet-ot, alias Mistiquet.

És most Mistique lépett be a konyhába. Lilly már kezdte érteni mi ez. Mistique elrabolta őt és most azt akarja elhitetni vele, hogy ez a lány a csapattársa volt. Tökéletes terv, de őt nem tudja ezzel kicselezni.

-Mistique! Tudhattam volna! Te tervelted ki ezt az egészet!

És már készült a támadásra, amikor a fekete hajú lány odarohant hozzá és megragadta a karját.

-De hát Olvasztó! Mit művelsz? Mistiquenek köszönheted, hogy újra egymásra találtunk! Így hálálod meg?

-A nevem Lilly és nem olvasztó. Utálom, ha így hívnak. És tudom, hogy ez a ti kis mocskos tervetek, de ezt nem veszem be! Mistique két év alatt annyiszor próbált már meg becsapni és keresztbetenni nekem, hogy én már nem bízom meg benne.

A lány azonban csak nevetett Lillyn.

-Jaj, te semmit sem változtál! Annyira édes vagy, amikor ilyen dühös vagy.- most abbahagyta a nevetést- Azt hittem örülni fogsz nekem... Olyan rég nem láttuk egymást! Mi történt veled? Nem is emlékszel rám?

-Nem! És nem is akarok!- majd elviharzott. De néhány másodperc múlva visszajött. –Hol van a kijárat?- kérdezte dühösen. Erre a konyhában lévők nevetésben törtek ki.