Sötétbe borult már minden. Teljesen máshogy nézett ki a táj. A hely, amiről szó van egy bayvilly-hez közeli erdő volt. Egy magas és sovány lány kószált teljesen elhagyatva magából kikelve kiutat keresve mikor farkasok támadták meg. A lány mindent megtett, ami erejéből kitelt de mikor már teljesen felülkerekedett rajtuk és úgy látszol, elűzi őket nem bírta tovább a küzdelmet és elájul...

Egy sötét szobában ébredt. Furcsa, állott szag vette körül. Kintről még lehetett hallani a farkasok üvöltését. Próbált felkelni, de nem ment. Sebeit tapogatta, de azok be voltak kötözve. A szeme már megszokta a sötétséget, úgyhogy próbált körbenézni, de nem látott semmit. Lassan kinyílt az ajtó, és a szobában lévő sötétséget félhomály váltotta fel. Nem látta, ki lépett be. Úgy tett, mintha még aludna. A valaki közelebb lépett hozzá, és fölé hajolt. A lány lassan kinyitotta szemét és döbbenten látta, hogy az illető egy furcsa fémtestű férfi. Megpróbált felülni de nem tudott testét átjárta a fájdalom csak annyit tudott kinyögni:

-Te... te... ki vagy? -kérdezte félkábán.
-Kolosszus -mondta a férfi.
-Én mentettelek meg a farkasoktól -folytatta a férfi.
A lány kolosszusra nézet majd minden elsötétült előtte és visszaájult.

-Mit tegyünk vele?- egy távoli hangot hallott.
-Hatalmas erőt birtokol. Nem engedhetjük el. Veszélyes lenne.

Két férfi állt mellette. Az egyik az előbbi fémtestű volt, aki megmentette, a másikuk, pedig egy idősebb férfi, akinek a fején egy furcsa, fémből készült valami volt alig lehetett látni az arcát. A lány kíváncsian fürkészte a két fura alakot. Azok menni készültek.

-Várjatok!- Kérlelte őket.

Visszafordultak és csak most látták, hogy a lány szemei könnyeznek.

-Várjatok mi ez az egész, mi történik nem értem és... és…

A lány látszólag szenvedett nagyon rosszul nézet ki már hetek óta nem evett és a szeméből sugárzott a fájdalom. Nagyon gyenge volt.
Reszketett a gyengeségtől és a félelemtől. Nagyon furcsállotta ezt az egészet.
Kolosszus mindent elmesélt neki elmondta, hogy került ide, az idősebb férfi, pedig elmagyarázta, h hol van és azt h mi ez a hely. Ekkor egy másik lány állított be. Magas volt és csodaszép. Az ágyon fekvőre nézett, aztán kérdően a másik kettőre.

-Figyelj, most pihenned kell. Holnap mindent elmesélünk.
A lány csak bólintott, majd erejét vesztve rogyott vissza az ágyra. Az idősebbik férfi intett, hogy menjenek ki. A többiek követték…

Reggel volt, az ablakon betűzött a reggeli napsugár. A lány nagyon éhes volt. Kivánszorgott az ágyból és elindult egy folyosón egyszer csak egy fiatal, narancssárga pizsamás srác jött vele szembe. A lány megijedt. Nem tudta mit mondjon neki. Megálltak egymás előtt, majd a srác így szólt: -Te vagy az új lány igaz? Mit keresel?
-Én… én… bocsánat h... csak egy kis ételt kerestem...-Mondta a lány közben szinte remegett, mert nagyon  félt.
-Ne ijedj, meg nem bántalak. -mondta a fiú. -megmutatom, merre van a konyha.

A lány követte a konyábba leült egy székre és szomorúan nézett előre szemeiben semmi fény nem volt csak a fájdalom mikor oda ment hozzá a narancssárga pizsamás fiú, és azt kérdezte h:

 -Egyénként ki vagy te?

A lány válaszolni akart, de nem tudott. Ö is szerette volna tudni a választ. Válasz helyett csak megvonta a vállát.
A fiú furcsán nézett rá, de nem kérdezősködött. Magneto már mesélt neki az új lányról.

Magneto épp ébredezett mikor Pietro berontott hozzá az ajtó, pedig kiszakadt.

-Apa magához tért a lány -mondta.

Magneto az ajtóra majd Pietróra nézett. -Hupsz -mondta a srác.