11. rész- ébredés

Lassan felnyitotta szemeit. Egy ágyon találta magát. Ugyanabban a helyiségben volt, ahol tegnapelőtt Kurttel beszélgetett. Tehát csak álmodta. Álmodta az egészet. Hirtelen kinyílt az ajtó. Erős fény szűrődött be az addig sötét szobába. Egy csomó- Lilly számára ismeretlen- alak lépett be a szobába. Fiatalok voltak. Most ugrott be neki, hogy tegnap az ebédlőben már látta őket. De hiszen azt csak álmodta. Vagy mégsem? Mi folyik itt?

-Úgy látom jó volt az időzítés- mondta kedvesen egy 17 év körüli barna hajú, szemüveges srác.

-Úgy látom, jobban van.- most egy hosszú, vörös hajú lány lépett hozzá.

Lilly kérdezni akart, de nem jött ki hang a torkán. Nem volt ereje beszélni. Most próbált megmozdulni, de az sem sikerült.

-Nyugodj meg. Minden rendbe fog jönni. –Hallott egy hangot a fejében.

-Te jó, ég megőrültem?- futott át Lilly agyán.

-Nem, nem őrültél meg- mondta az előző kedves  hang.- Nekem ez a különleges képességem. Így is tudok kommunikálni másokkal.

Lilly most a vörös hajú lányra nézett. -Ezt tényleg ő csinálja?

-Igen, tényleg én csinálom.

-Hallod a gondolataimat???

-Igen. Miért nem beszélsz a többiekkel is?

-Mert.. nem tudok. Próbáltam, de se mozogni, se beszélni nem tudok.

-Értem. Nagyon kimerülhettél.

Most egy vörös hajú, fehértincses lány lépett Lillyhez.

-Szóval, olyasmi kitörése volt, mint nekem?- fordult most a professzorhoz.

-Nem egészen. De.. végül is fogjuk rá.

A fehértincses lány még sokáig nézte Lillyt.

-Miért nem szól semmit? Talán néma?

-Nem, Vadóc, csak nincs ereje beszélni.

-Jean! Azonnal szállj ki a fejemből!- És a lány egy dühös pillantást vetett a másikra.

-Ismét kiesett neki minden?- kérdezte egy ismerős hang. Kolosszus volt az! KOLOSSZUS! Lilly nagyon megörült. Szerette volna megölelni barátját, de nem sikerült továbbra sem megmozdulnia. Csak feküdt tehetetlenül, és figyelte az eseményeket.

-Nem minden, csak az, ami a Testvériség után történt.- felelte a professzor.

-De, ezt nem értem, mi idézi ezt elő nála?- kérdezte Kardfog.- Ő is itt van! Lilly már nagyon nem bírta, hogy nem borulhat a nyakukba. Olyan nagyon hiányoztak neki.

-Emlékek. Hogy miért, azt nem tudom...

-Olyan félelmetes volt...- szólalt meg Pyro. Lilly most már nem bírta tovább. Összeszedte minden erejét, és odarohant Pyrohoz. De mire odaért, megint összeesett. Még szerencse, hogy Pyro elkapta. Lilly még eszméleténél volt. Sírt. Csak annyit súgott Pyronak, hogy Szeretlek.

-Gyorsan, vissza kell tenni az ágyra. Nem szabad megerőltetnie magát.- mondta a professzor.

Ekkor már mindenki ott állt körülötte. Kolosszus könnyedén fölkapta és visszatette az ágyra. Lilly könnyezett, és igyekezett minél szorosabban odabújni Kolosszushoz, amíg visszavitte.

Pyro rögtön odarohant az ágyhoz és szorosan megfogta Lilly hideg kezét.

-Jesszusom, biztos jó ötlet ez a hiperaktív, piromániás őrültet a kiscsaj közelébe engedni?- kérdezte Vadóc.

Lilly és Pyro meg sem hallották a kérdést. Mereven nézték egymást, majd Pyro odahajolt a lányhoz és gyöngéden megcsókolta. Vadóc tátott szájjal bámulta a jelenetet. A szobában mindenkit meglepett a csók, de úgy tettek, mintha nem is látták volna.

-Szóval Gambit hogy van?- kérdezte Magneto a professzortól.

-Jobban. De még nem tért magához. Nem tudom mi történhetett vele, de nagyon legyengítette. Erre már felkapta a fejét Lilly. Gambitnak baja van? De hát hogyhogy? Fölült az ágyán és elengedte Pyro kezét.

-Ha a lány nem menti meg, már lehet, hogy túl késő lett volna- mondta a hosszú vöröshajú lány.

A lány? Miféle lány?

-Mi történt Gambittal?- szegezte oda a kérdést a többieknek. Egylőre senki sem tudta mit feleljen. Majd Agymester lépett oda hozzá.

-Figyelj, Lilly. Amit most hallani fogsz nehezen lesz hihető, de hidd el, így történt.- Majd elmesélte neki az egészet. Lilly csak nagy szemekkel nézett rá. Nem tudott mit mondani. Nem tudta magát kegyetlennek és gonosznak elképzelni.

-Hol van most?

-Mögötted.

Ezzel Lilly hátrafordult és tényleg, egy másik ágyon ott feküdt Gambit eszméletlenül. Ott állt az ágya mellett a fehértincses lány és olyan aggodalommal telve nézett a fiúra, mint az előbb Pyro Lillyre.

Lilly felállt és odasétált az ágyhoz a többiek nagy meglepetésére. Most nem esett össze. Mereven nézte Gambitot, majd ismét könnyezni kezdett. Vadócra nézett, aki sírt. Szemfestéke teljesen el volt kenődve az arcán.

-Tudom, milyen érzés- mondta Pyro, aki Vadóc mögött állt. Vadóc ránézett, és átölelte. Ő tényleg át tudta érezni a helyzetét. Zokogott még egy kicsit Pyro vállán, majd vetett még egy pillantást Gambitra és kiment a szobából.