9. rész- gyorsaság

Pyro épp a Gambittól kapott öngyújtójával játszott, amikor lépéseket hallott maga mögött. Egy vöröskabátos, rövidhajú lány volt mögötte.

-Mit akarsz?- kérdezte Pyro nem túl barátságosan.

-Hol az apám?- hangzott a viszont-kérdés.

-Odabent. Mégis hol lenne?

Válaszul a lány felrobbantotta a kezében lévő öngyújtót.

-Magneto!- kiáltotta, mikor beért.

Az ősz hajú férfi gyorsan ott termett.

-Mit akarsz, Wanda?

-Hol van a lány? Tényleg elvitted Xaviehez?

-Mit akarsz tőle?

-Én kérdeztem először.

-Igen, odavittem. Miért?

-Mert szükségem volt erre az infóra.- és köszönésképpen kiiktatta az épületben lévő összes lámpát.

.......................................................................................................................................................

-Örülök, hogy jobban vagy.- mondta kedvesen egy kopasz, tolószékes férfi, amikor Lilly belépett a konyhába. Az tele volt kábé vele egykorú tinikkel.

-Engedjétek meg hogy bemutassam vendégünket, Lillyt.

-Helló, Lilly- mondták kórusban. Épp mindenki evett.

-Engedd meg, hogy bemutatkozzam. Charles Xavier professzor vagyok. Ennek az intézetnek az alapítója. Itt különleges képességű fiatalok laknak, akiket a világ elutasított. A kérdéseidre majd később, négyszemközt válaszolok. Most ismerkedj meg a többiekkel.

Mindenki bemutatkozott sorban. Lilly alig győzte megjegyezni a neveket. Alig bírt egyáltalán odafigyelni. Igyekezett mindenkire kedvesen mosolyogni, de igazából szívesebben lett volna egyedül. Azt se tudja miért van itt. Akkor meg miért kéne tudnia, hogy kik ezek. Az vili, hogy mutánsok, de miért velük van? Miért nem Pyroékkal? Összeszorult a szíve. De továbbra is mosolygott. Leült, a tányérjára nézett, ami lassan kezdett olvadni... A végén csak egy fehér paca maradt belőle. Aztán jöttek az evőeszközök. Mire észbekapott, a tányér és az evőeszközök helyén csak néhány paca maradt a terítőn. A mellette ülő barna hajú kissrác észrevette a dolgot és ijedtében leesett a székről, mire hat lett belőle. És egyszerre hat srác kiáltott fel, hogy Nézzétek, megolvasztotta a tányért, meg az evőeszközöket! erre persze mindenki odarohant, megvizsgálni a dolgot. Lillynek elege lett. Felállt és kifutott a konyhából, mielőtt még komoly baj történne. Kifutott a kapun, ahol egyenesen beleütközött Pietroba.

-Pietro!

-Lilly!

-Jaj, úgy hiányoztál- és a fiú nyakába borult, és sírt. Ott zokogott. Pietro kihasználva a helyzetet felkapta a lányt két kezébe és futott vele szélsebesen. Mire Lilly észbekapott egy romos épület előtt találta magát.

-Hol.. hol vagyunk?- kérdezte és közben még szipogott egy kicsit.

-Isten hozott az otthonomban.- mondta Pietro színpadias hanglejtéssel.

-Te.. itt laksz?

-Igen. Nem akarod megnézni belülről?

Lilly bólintott. örült, hogy elszabadult abból a Xavier intézetből. Kezdett ott már nagyon elege lenni. Nagyon örült, hogy végre, hosszú idő után láthatja Pietrot.

-Hé, skacok, vendéget hoztam!

-Isten hozott a Testvériség családi panzióban!- mondta egy furcsa, alacsony srác. Úgy ugrált, mint egy béka.- A nevem Todd Tolensky, de neked baby, csak Varangy.

-Én Lance vagyok. Lavina.

Av én nevem Frev, de hív csav Havpóvnav- csámcsogta egy kövér srác. Ekkor a lépcsőröl egy fehérruhás, kékbőrű nő lépkedett le.

-Üdvözöllek. A nevem Mistique. Örülök, hogy itt vagy nálunk.

-Én is örülök.- és tényleg boldog volt. Örült Pietronak, ezeknek a fura figuráknak és hogy senki sem kérdezgeti, senki sem súg össze a háta mögött.