4. rész- a liliomos medál

-Még mindig zuhanyzik!?.- háborodott fel Pyro és idegesen kezdett dobolni az ujjaival asz asztalon. Majd hangosan kiáltott a fürdőszoba irányába- Figyu, én nem akarlak siettetni, de lassan már én is szeretnék... –itt félbeszakította mondandóját, mert a lány épp most lépett ki a fürdőszobából. Egészen máshogy nézett ki, mint tegnap. Haja szépen ki volt fésülve és tisztán csillogott. Ruhája egy kicsit gyűrött volt, de ez még jól is állt neki. Arca is egészen más volt. Tiszta és élettel teli.

-Óh, bocs, hogy ilyen sokáig maradtam.

-Öhm, izé, semmi baj. –Pyro gyorsan megközelítette a fürdőt. A lány még sokáig nézett utána.

.......................................................................................................................................................

- Egy nyaklánc egy medállal. Igen szép darab.- Állapította meg Agymester. – Vajon mit kereshetett nála? Nézd, valami rá is van vésve a medál hátuljára... Talán egy virág... Egy Liliom, azt hiszem.

-Egy Liliom? Fura. De legalább tudjuk, hogyan nevezzük.- mosolygott Magneto. Ritkán lehetett ilyennek látni.

-Hogyan? Liliomnak?- mondta Pietro és hülyén nézett apjára.

-Dehogyis, Lillynek.

-Tőlem...-vonta meg a vállát Pietro.

.......................................................................................................................................................

-Azt hiszem szükséged lesz új cuccokra, mert a zsákodban nem sok minden volt.- állapította meg Gambit, miután segített kipakolni Lillynek a tornazsákjából, amit mellette találtak a sípályán.

-Hát, igen... de honnan szerezhetnék cuccokat? Nincs is pénzem.- felelte Lilly

-Azt majd én elintézem- mondta a szobába belépő Magneto- Pyro és Pietro levisznek a városba, úgyis oda készültek.

-Tényleg? Jaj, köszönöm.- Lilly Magneto nyakába ugrott örömében, de eszébe jutott, hogy talán ez egy kicsit túl közvetlen reakció volt, hiszen nem is annyira ismeri még őt. Úgyhogy el is engedte gyorsan.

.......................................................................................................................................................

-Hányszor mondjam még, hogy sajnálom? Hogyan tehetném jóvá?

-Többet ne csinálj ilyet. Nekem a tűz az életem. De ha leolvasztod a lángszóróimat, akkor nem tudok tüzet csinálni és akkor nagyon dühös vagyok. Vili?

-Igen. Bocsánat mégegyszer. És tőled is bocsánatot szeretnék kérni Pietro. Higgyétek el, nem direkt csináltam. Nem is tudtam róla, hogy van ilyen... izé, képességem. És hát én is jól megkaptam a magamét. Vagy öt órán át tök eszméletlen voltam utána.

-Hát ja, Gambit jól rád ijesztett. Néha ő is túlzásba viszi a robbantósdit. Mint én a gyújtogatást.- Pyro hosszú idő után először mosolyodott el.

Pietro nem szólt semmit. A többiek azt hitték, hogy túlságosan is a cipőkkel volt elfoglalva, de igazából más járt a fejében. Nagyrészt örökölte apjától gonosz természetét, ennek köszönhetően tudta, hogy apja mennyire aljasul tudná kihasználni ennek a szerencsétlen lánynak az erejét. Pedig látszott, hogy nagyon legyengíti, ha egy kicsit is használja azt. Talán bele is halhat, ha túl sokat játszadozik vele. De ez apját nem érdekelné. Csak a világuralom...

Közben Pyro és Lilly már önfeledten nevetgéltek. Lillyt elfogta egy érzés, amihez hasonlót még nem érzett. Ha Pyrora nézett olyan önfeledt boldogság fogta el, hogy csak na. Elfeledte minden baját és boldog volt. Teljesen boldog, elfeledkezve a világról.

-Na, azt hiszem, ez jó lesz.- mondta Pietro egy pár ezüstszínű futócipőt tartva a kezében.

-Nagyon jól néz ki!- mondta inkább gúnyosan, mint őszintén Pyro.

Lilly nem szólt semmit, csak bólogatott. Most eszébe jutott a tegnapi nap és a galiba, amit okozott.