1.rész- a jövevény

Egyik nap Pyro szokásához híven a szálláshoz közeli sípályán snowboardozott nagy kurjongatások közepette. A tűzzel való játszadozás után ez vidította fel legjobban. Az idő kellemes volt, hűvös, de nem olyan vad-hideg. A pálya tökéletes volt, a snowboard könnyedén és gyorsan siklott a fehér havon.

Eközben Gambit épp Kolosszussal kártyázott. Kolosszus nem volt valami jó kedvében. Nem is figyelt túlságosan a játékra, máshol járt az esze. Ennek köszönhetően mindig Gambit nyert, aki egy idő után megunta a folytonos győzelmet és inkább kiment sétálni a hóra. Már koratavasz volt. A fák kezdtek életre kelni. Gambit nagyot szippantott a hideg levegőből.

Magneto épp a szobájában ült és fiával beszélgetett új gonosz tervéről. Pietro gonoszan nevetett, amit Magneto elégedetten nyugtázott.

Kardfog motorozni ment a közeli autópályára. Élvezte a sebességet, nem gondolt semmire, még Farkas sem jutott az eszébe. Hirtelen gyorsított, majd motorjával egy kerékre emelkedett felhúzva annak elejét, és aztán vagy 200 km/órával elhúzott az autósok mellett.

Agymester egy sötét szobában ült és merengett. Nem volt túlságosan feldobva, Kolosszushoz hasonlóan elég nyomott hangulata volt. Egyelőre egyikük sem sejtette, hogy hamarosan egy új társuk lesz, aki alaposan fel fogja kavarni mindannyiuk életét.

.......................................................................................................................................................

-Hé! Jobban vagy?- kérdezte Gambit aggódva.

A lány még nem tért teljesen magához. Szemét lassan felnyitotta és alaposan körbenézett. Nem tudta hol van és hogy hogyan került ide.

Vállig érő sötét haja volt, és mogyoróbarna szemei. Ruhái nagyrészt szakadtak voltak. Egy sötétkék farmer, fekete póló és egy sötétlila kabát volt rajta.

Ijedten nézett körbe a sok fura figurán, aki körülötte volt. Összesen heten voltak. Mind fiúk. Egyikük magas volt, nagydarab, szelíd arccal és szemekkel. Egy másikuk fiatalnak nézett ki, de mindazonáltal rövid, fehér haja volt. Volt köztük egy magas, idősebb férfi is, aki hasonlított egy kicsit az előbb említett srácra, csak sokkal idősebb volt. Neki is fehér haja volt. Volt még egy magas, barna hajú, jóképű fickó is, aki az előbb kérdezte tőle, hogy hogy van. Fura szeme volt, piros-fekete színű. Egy fiatal srác volt még köztük, aki narancsszínű overallban volt és ugyanilyen színű szemüvege is volt. Kezében még mindig ott volt a narancsszínű snowboard. Volt ott még egy alak, aki fura volt, alacsony, sötét bőrrel és bozontos hajjal. Volt még egy, aki távolabb állt. Nem látott sokat belőle, de fura volt, egy állatra hasonlított inkább.

-Asszem kezd magához térni...- mondta a nagydarab.

-Hol vagyok?- kérdezte a lány ijedten, miután teljesen magához tért.

-Ne félj, jó helyen. De hogyan kerültél ide?- kérdezte az idősebb fehérhajú.

-Őőő, az az igazság, hogy nem tudom. Nem emlékszem igazán semmire. Ti kik vagytok?

-A nevem Magneto. Ők itt a csapatom.- és sorra bemutatta a fura alakokat.- De te ki vagy?

-A nevem... –itt elgondolkozott- a nevem... nem tudom, nem emlékszem semmire.- És itt elkezdett könnyezni.

- Na, nem kell elkeseredni. Segíteni fogunk emlékezni, de most gyere, inkább pihenj le.- mondta Magneto és intett Kolosszusnak, hogy mutassa meg a lánynak a szobáját. A lány feltápászkodott nagy nehezen a földről és Kolosszus segítségével felballagott a lépcsőn be egy szobába. A többiek még sokáig néztek utána.